Vasút modell kiállítás

Amennyiben a Gulliver járta óriások szigetéről idelátogatna egy bengabennszülött, és végig sétálna a Nagyállomás környékén ugyanúgy érezne magát, mint az az ember, aki november 25 és 27.-ke között ellátogat a Vasutas Művelődési Központba a vasútmodell kiállításra. Szinte, a tökéletességig kidolgozott apró emberek, növények, vonatok, épületek, és járművek sokasága tárul a nézelődő„lába” elé. A három napos rendezvény apropóján Szabó Istvánnal, a kiállítás szervezőjével beszélgetek.

Dalnoki Ferenc: Jól gondolom, ön még utazott 424-es gőzössel? Mert, én még igen!

Szabó István: Jól gondolja! Habár csak Debrecen állomáson, tolatás közben. Hasfájós gyerek voltam, de a mozdony füstje mindig elmulasztotta azt.

DF: Mióta rajong a vasút modellekért?

SZI: Édesapám gimnáziumi nyelvtanár volt, de nagyon szerette a nagy vasakat is.Vele jártam ki a debreceni Nagyállomásra, a “Nagy híd”-ról nézegettük a vonatokat, már 4 éves koromtól. (1958.) 1959-ben pedig a Jézuska meghozta az első NDK-s PIKO vasútkészletet. Erre az időpontra teszem a rajongás kezdetét.

DF: Akkor, mint minden gyerek, ön is mozdonyvezető szeretett volna lenni?

SZI: Természetesen a mozdonyvezetés is szerepelt korai vágyaim között, de a vasút minden ágát kedveltem, kedvelem. Mivel a múlt század ötvenes éveinek végén, hatvanas éveinek elején aránylag kevés volt a “sínes vonat” modell, – Édesanyám így nevezte a modellvasutat – talán ennek köszönhetően, a vasúti pálya vonzása (sínek; vasúti felépítmény) lett a meghatározó a felnőttkori életemben.

DF: Mekkora az ön gyűjteménye, és hol van a lakásban a helye? 

SZI: A saját modellvasút gyűjteményem nagyságának megítélése igen szubjektív. Van, aki hatalmasnak mondja, de sokan vannak, aki ennél lényegesen nagyobb gyűjteménnyel rendelkeznek. Majd készítek már egy statisztikát a járművekről! Most nagyságrendben csak annyi, hogy kb. 50 mozdony, 200 vagon a mennyiség. 27 évig építettem egy terepasztalt előző lakásunkban.  11 éve elköltöztünk.  A régit teljesen el kellett bontani. Pár darabját tudtam csak újra felhasználni az új lakásunkban. 11 éve épül az új asztal. 4,5 méter hosszú. Ma már tudom, hogy egy terepasztal soha nem készül el véglegesen!

DF: Mit szól hozzá a család ehhez az időigényes hobbihoz?

SZI: A család támogatása nélkül ez a hobby nem “művelhető”. A fiamnak kicsi korában építettem egy kis terepasztalt. Most teljesen átalakítva a kislány unokám is szeret vele játszani. A gyermekeimtől máig kapok kiegészítőket ünnepi alkalmakra. Tereptárgyak, figurák, stb. A lányomék pedig a szervízbe szállítást és a budapesti vásárlások lebonyolításában a mai napig aktív résztvevők. A feleségem sok tíz évvel ezelőtt könnyebb helyzetben volt modell ajándékozás terén, hisz a választék és a készlet is kisebb volt.  Ma már rám bízza a beszerzéseket.

DF: Milyen a szabványos méretezés a modellezésben?

SZI: Különböző kicsinyítési méretarányok léteznek. Talán a legnépszerűbb, és legelterjedtebb a H0-ás (H nullás) 1:87-es kicsinyítés. Népszerű az “N” 1:600, a “TT” 1:120-as méretarány. És még számtalan létezik. LGB: kerti vasút, “z”, szuper pici, és még sok más.A mi klubunk a H0-ás és “N”-es méretarányban “dolgozik”. Klubos anyagunk kb. 60-65 m H0-ás és 35-40 m “N”-es modulokból épül fel. A saját otthoni anyagom és terepasztalom H0-ás.

DF: A modellezőknek van-e egyesülete szövetsége, börzéje?

SZI: A vasútmodellezés mára már népszerű elfoglaltság lett. Számtalan egyesület, klub létezik, és szinte minden hétvégén láthatunk valamelyik városban kiállítást is. A DIGITÁLIS vezérlés elterjedésével a fiatalok körében is egyre népszerűbb “kocsma pótló sport” lett a vasútmodellezés. Működnek börzék is. Nem tisztem felsorolni az általam ismerteket, mert, ha kihagynék valakit, engem bántana. Magyarországon, Bátonyterenyén működik egy komoly német vasútmodell és tartozék gyártó cég, a Viessmann-KIBRI. Velük is jó a kapcsolatunk.

DF: Honnan vásárol?

SZI: Modelleket kizárólag szakboltokban, illetve a kiállításokon állandó résztvevő árusainál vásárolok. Tartozékokat, elektronikai eszközöket akár neten, akár más jellegű szakboltban is meg tudom venni.

DF: Van kedvence?

SZI: Erre nehéz válaszolni. Amit megveszek, minden az a legújabb kedvenc. A H0-ás méretarány nem teszi lehetővé, hogy egy lakás terepasztalon minden fent legyen, ezért “tematikus” heteket szoktam tartani: csak osztrák, csak ingavonatok, csak magas színvonalú személyszállító vonatok, tehervonatok, gőzösök, vagy pálya építő, karbantartó gépek futnak egy időben az asztalomon.

DF: Mit láthatunk a Vasutas Művelődési Központban, novemberben?

SZI: A művelődési központban igyekszünk az idén is egy picit feljebb emelni a lécet! Már a H0-ás modul rendszerünk is teljesen DIGITÁLIS üzemben fog működni.Természetesen “belakjuk” az egész művházat, a színházterem kivételével. Jelen lesznek megszokott modellárusaink is, és interaktív foglalkozások is várják az érdeklődő gyerekeket. Őszintén remélem, hogy a nehéz külső körülmények ellenére az idén sem marad el a “mozdonysimogató”, a gyerekek kedvence, az udvarban megjelenő nagyvasúti mozdonyokkal, amikre fel is lehet szállni.

DF: Tervek a jövőre nézve?

SZI: A saját terveket 68 évesen már visszafogottan kell kezelni. Folytatom a terepasztalom fejlesztését. Főleg a vezérlés fejlesztésére gondolok.A HEX-VA-VE egyesület pedig a járvány miatti kicsit szétzilált állapotából remélem hamarosan újra még jobb kiállításokat produkáló csapattá erősödik. Nem udvariaskodásból mondom, de a Vasutas Egyetértés Művelődési Központ és személyesen Kardos Ilona hozzáállása 15 évvel ezelőtt teljesen új pályára állította az akkor még csak “magának való” debreceni modellező kört. Remélem, a kiállításunk idén sem okoz csalódást látogatóinknak.